Ezen címkék alapján szokás azonosítani a politikai képződményeket, amely címkék erre gyakorlatilag a legalkalmatlanabbak. Arra viszont tökéletesek, hogy a kevéssé gondolkodóképes, alultájékozott, vagy egyszerűen csak ostoba embereket megtévessze , míg az ellenpólust meg eltántorítja az egész kaotikus elmebajtól. Na de kezdjük az elején. Itt van ez az ideológiai agyzoknulás, ami rátelepszik az egyszerű emberek prefrontális lebenyére, és csak az alapvető motorikus funciókat engedi működni. Ilyenkor hallunk ilyeneket, hogy "én baloldali vagyok" meg hogy "a jobboldal" és akkor csóringerék elmennek a maszopra szavazni, nem mintha olyan sok lenne már ezekből a gárgyultakból, de az a fogalomzavar a teljes társadalomra jellemző, hogy oldalakat említve sokaknak fogalmuk sincs, miről beszélnek tulajdonképpen. Mert ugye mivel találkozunk: Jobb oldal, mint nemzeti oldal, és bal oldal, mint nemzetietlen oldal. Ebben az a durva, hogy ez öndefiníció szerint is így van, és akkor el is érkeztünk az elhantolt kutyához, akit ássunk már ki, mert nem vakond, és meg fog fulladni:
TEHÁT: Nem nemzeti politikai oldal nem létezik. Sem nálunk, sem sehol. Ami nem nemzeti az nem része az illető ország politikai palettájának, akár tetszik akár nem. Ilyen kitétel a balodaliság esetében nincs, nem is volt és értelmezhetetlen is. A politikai rendszer országokon alapul, amelynek vezetése (tehát: az ORSZÁG vezetése) éppen annyira az ország érdekeinek képviselője, mint egy cég vezetősége a cégéé. Másképpen mit csinálna, a konkurenciának dolgozna? Kirúgják az igazgatótanácsból, mint a huzat! És ne jöjjön nekem senki fasizmussal, meg az öreganyja retkes tomporával! Máskülönben hogyan értelmezzük a szerepüket, mi a bánatot csinálnának, kit vezetnek, és hova. Az ideológiailag túlfűtött agyhiányos ésszegényégben szenvedő neoliberós, fogalmilag alultáplált globalointernacionálnyikok nem fogják föl a rivalizálás és a gyűlölet közti különbséget, de ez az ő csökött tekervényeik hézagainak számlájára írható, és az ő kedvükérte tettem ide a céges példát, hogy beleférjen az alulméretezett feldolgozóegységükbe, miről is van itt szó tulajdonképpen. Az "oldaliságnak" nincs összefüggése a nemzetiességgel, abszurdum az, hogy az Árpádsávos zászlót a jobboldalhoz, sőt a szélsőjobbhoz társítják, pedig bármelyik magyar ember nyugodtan használhatná, mivel az Árpádsáv nem politikai szimbólum. Hanem nemzeti. Baloldaliak is használhatnák, na de nem is baloldal az az izé, ami itt annak nevezi magát. Nem része a magyar politikai palettának, és ezt az öndefiníciójuk alapján jelenthetjük ki nem is érdemes erre több szót vesztegetni. Nekik tényleg nem való az Árpádsáv, sem a Turul, sem semmi, amitől elhatárolódnak. Leginkább az Ország nem. Takarodjanak Internacionalisztánba!
Na térjünk át akkor a jobbnak nevezett oldalra. A jobboldaliság ma nemzetiességet jelent. Ami nem felelhet meg a valóságnak, mert a politikai jobb oldal nem ezt jelenti. Annyit tudunk kiszűrni a dologból, hogy a magyar politikai palettának azok a pártok részei, amelyek magukat jobboldalinak címkézik, de ezzel még nem tudjuk azt, hogy milyen oldaliak valójában. Ezt gazdasági és kulturális program alapján lehetne kiszűrni, de hát nem vagyok én politológus. Az biztos, hogy kizárólag ezekkel a pártokkal érdemes számolni, meg a Türmerékkel, hogy el ne felejtsük. Ők nem határolódtak el a magyarágtól, mint közösségtől, tehát róluk beszélhetünk, mint magyar baloldali pártról. Szélsőbalról természetesen. Szésőjobbunk is van ez a MIÉP. És akkor le is olvashatjuk, hogy mennyire fogékony a magyar társadalom a szélsőségekre: ezen pártok népszerűsége alapján láthatjuk, hogy semennyire. Itt van ezután a jobboldal képviselője, a Jobbik, és a (szerintem) baloldali Fidesz. Megvan tehát a politikai paletta, csak az ezen kívül eső politoparazitáktól kellene már maximálisan eltekinteni. A kiválasztásuk pusztán gyakorlati szempont alapján lehetséges: nem képviselik az általuk képviselendő közösséget. Elhatárolódnak a közösség jelképeitől, így alkalmatlanok is a szerepük betöltésére, pedig még Freudomarxista agyvelővel is felfogható volna, hogy a közösség meglétéhez mennyire lényegesek ezek. Az a tény, hogy a közösség egy ország vezetése esetén a nemzet, nem hordoz semmiféle új információt, és ideológiailag felülbírálhatatlan tény, aki nem nemzeti, az nem képviselhet nemzetet, csak valami mást, ami a politikai pártok esetében nem releváns. Így ezek önmagukat rostálják ki, és akiket számbavehetünk, csak magából a közöségből kerülhetnek ki. Hogy miért nem vettem szélsőjobbnak a Jobbikot? Hát mert nem az. Semmi szélsőséges nincs a pártban, ők csak simán jobboldal. Szélsőségesnek azért tűnhetnek, mert a Fidesz meg baloldal. De kit érdekel. Vezessék normálisan az országot és, kész! Hogy kell-e ehhez tisztogatás, és kell-e lecsukni csirkefogókat? Hogy a lótúróba ne kellene! Ehhez pedig kell a Jobbik is, ezt a Fideszesek is beláthatják. Én például semmilyenes nem vagok, és nem is leszek. De a szavazáskor csak a magyar politikai palettáról fogok szemezgetni. Abból a két pártból. Nyilván Jobbik lesz az, nem mintha nem lennének fenntartásaim, de ez a magánügyem, csak mert a Fidesznek úgyis van támogatottsága. Na de ebbe ne menjünk bele, mert nem akarok politizálni. És hát az utolsó két három mondaton kívül nem is politizáltam a cikkben, mert az, hogy a jelenlegi, magát balnak nevező díszes társaság akaztófára való rohadékokból áll, nem politikai kérdés. A legtöbb esetben egyszerűen büntetőjogi, mint napjainkban mutatják a mellékelt ábrák, egyébként pedig mégis mi a francok volnának?
Zéró Morféma
Utolsó kommentek