A Magyar Demokrata XV. évfolyam 13. számában (2011. 03. 30) jelent meg egy értekezés a kormány ötlete kapcsán, amely szerint a szülők szavazhatnának ugyebár kiskorú gyerekeik nevében. (Nem tudom egyébként, hogy volna ez, melyik szülő melyik gyerek nevében, vagy hogy a bánatba') A cikket nem részletezném, akit érdekel, olvassa el, végülis arról akaródzik szólnia, hogy a szabályozás nem a cigányoknak kedvezne - ezt végülis egy kockázatos számolás végeredményeként állapítja meg a cikk írója, Lass Gábor - hanem a nyugdíjas szavazatokat ellensúlyozná. Az érvelés logikus: nyugdíjasok száma > fiatalok száma → nyugdíjas szavazatok száma > fiatal szavazatok száma, tiszta sor. Így a fiatal szavazatok felszorzásával megakadályozható, hogy három zacskó teszkós virsli áráért a nyugdíjasok eladják a jövő generációkat. Most nem mennék bele abba, hogy ennek - mármint, hogy ez működjön - mennyi a realitása, ugyanis abszolút nem tudom megítélni, de ha muszáj volna válaszolnom, hát működésképtelennek tartom. Lass érvelése szerint ez hosszú távon kedvezne a gyerekvállalásnak, mivel: a családok szavazatai felszorzódnak → ők családbarát politikát szavaznak majd meg → emiatt a gyerekvállalás hosszú távon megnövekszik. Aha. Na ez már nem biztos. Egyrészt, a családosok sem csak olyasmire szavazhatnak, ami jó nekik, erre már láttunk példát, inkább arra, aki elhiteti velük, hogy majd ő mennyire jó lesz nekik. Másrészt nyers (alapszintű, fapados, natúr, csiszolatlan) családbarát törvények ugyanis legelsősorban - az eredeti problémafelvetéshez visszatérve - főként a cigányok szaporodókedvét serkentik. Igen komoly kísérőanyagokat kell mellékelni minden ezt célzó törvény mellé, hogy ez a jelenség ellensúlyozódjon, mivel mivel az harap rá hamarabb, aki az emberi szempontokkal, és az utód - és akár a saját - jövőjével kevésbé számol, így kisebb súlyú számára az elhatározás. Lass Gábor szerint nem az a baj, hogy sok cigány születik, hanem hogy kevés magyar. Épp ellenkezőleg. Erről már megjelent a blogomon egy korábbi poszt, és fenntartom az álláspontomat: egyszerűen nonszensz, abszurdum, irreális, és teljességgel hasznavehetetlen arra alapozni egy társadalom, nép, nemzet, vagy egyáltalában bármi fennmaradását, hogy az majd egyre többen és többen és többen, nagyobb és nagyobb és nagyobb lesz. Véges térben ez abszolúte lehetetlen, és még a megemlítése is baromság. A népszaporulatnak véleményem szerint a mai Magyarország tekintetében úgy kell kinéznie, hogy a magyarság létszáma hosszú távon 8 000 000 és 14 000 000 fő között legyen. Aki azt képzeli, hogy az számít a nemzet szempontjából, hány fő lesz a következő generáció, nem pedig az, hogy nekik, és az utánuk következőknek milyen életük lesz, az sürgősen gondolja át az életét. Tisztában vagyok azzal a ténnyel, hogy a közvetlen gebasz a nyugdíjasok pénzelése, de itt azért vegyük figyelembe hogy pillanatnyilag ugyan több nyugdíjasra kell költeni, viszont kevesebb gyerekre, tehát a dolgozó réteg valszeg nem tart el sokkal több embert, mint amúgy kéne. Az lehet, hogy a nyugdíjkorhatárokat följebb kell tolni, meg könnyen meglehet, hogy az irreálisan alacsony rendőri nyugdíjakat csak meg kéne már szüntetni, a fenébe is. Igen, meg növelni a foglalkoztatottságot, meg nem hülye irreális szabályokkal gátolni az emberek megélhetését. Mivel nem lehet a végtelenségig szaporodni, ezért vagy ez, vagy hatvan éves korában mindenkinek el kell vágni a nyakát. Egyéb, gyakorlatban használható megoldás nem nagyon van. A végtelenségig persze nem is csökkenhet a népesség, mert akkor ugye elfogynánk, de ilyen módon a dolog leszálló ágának véget lehet vetni. Vagy valami ilyesmi módon. És lehet, hogy most abban az időszakban vagyunk, amikor már lassacskán felfelé kell lendíteni a demográfiai ingát, de nem sorozatgyártott, kínosan szaporodáscentrikus laboratóriumi műintézkedésekkel hanem egyáltalán olyan világot kell teremteni, ahol az ember szívesen csinál több gyereket, közben gondosan, nagyon gondosan ügyelve arra, hogy a cigányok NE tudjanak elburjánzani. A kérdés csak az, hogy meg lehet-e ezt tenni egy vaskalapoliberális (így kell írni, én találtam ki a kifejezést) környezetben, és ha igen, hogyan.
Zéró Morféma
Utolsó kommentek