Heti Sámán

Őszintén szólva fogalmam sincs, miről is szól pontosan ez a blog. Talán nem más, csak REAKCIÓ. (Kéne erre magyar szó)

Utolsó kommentek

HTML

Friss topikok

Kurultaj 2010

2010.08.09. 18:19 | ZeromorphemX | Szólj hozzá!

Nagyszerű volt látni idén a Kurultaj rendezvény fejlődését. A szélsőliberálisok számára sokk volt ez a három nap. Naggyűlés zajlott nálunk, rokon népek küldöttei érkeztek hozzánk, és ezen küldöttségek némelyike csak kellemetlenségek árán jutott vízumhoz, hogy el tudjanak jönni, de eljöttek és itt voltak. Azt érzi az ember, hogy Belső-Ázsia nem szűnt meg létezni. A homályos ideológiák bajnokai - legyenek azok szélsőbalos hülyék, vagy sumeristák, vargisták - nem hiszem hogy érzik ilyenkor az Ősök szellemeinek jelenlétét. De térjünk a lényegre. Remek volt ugyanis találkozni a többi hun-türk tudatú nép képviselőivel, érezni az összetartozást, nem mellesleg általában véve jó fej emberekkel lófrálni egy tényleg puszta-hangulatú területen. Nagy előrelépés volt az előző Kurultajhoz képest az árusok átszervezése: bóvliárusok nem voltak, normális kézműves termékek voltak jellemzőek, illetve ellátmány, amiből viszont az előzőben volt hiány. Azt ugyan nem értem, miben volt az a jóravaló asszonyság, aki 1000 Huf-ra értékelte krumplicukrának 10 dekáját, meg a szokásos ármagasság megvolt, de nem vészes. Sajna egyéb okokból kifolyólag vasárnap már nem mentem ki, pedig akik velem voltak kint szombaton csak jót tudtak mondani róla, mégpedig a akövetkező miatt: a látványprogram szombaton a minősíthetetlen alá került egy fokkal egyrészt a hihetetlenül vontatott, élvezhetetlenné váló műsor miatt (bár amikor megindultak a lovasok, már nem nézett ki rosszul), a narrátorra pedig nem találok szavakat. Komolyan 10 másodperces hatásszünetek a sótlan és információmentes FÉLmondatok között, bár akkor még a társaság, és a csinos ujgur lányok jelenléte képes volt kárpótolni ezért az embert, viszont a vasárnapi szervezést mindenki csillagos ötösre értékelte. Most jön az a rész, hogy miért írok olyanról, amin nem is voltam jelen: nos, azért, mert voltam már Kurultajon, és pontosan tudom miről beszélnek. Úgyhogy már bánom, hogy nem hagytam a francba a többi dolgot, és mentem inkább oda, az alapján, amit mondtak: pörgős narráció, párhuzamosan futó látványos programok... az előző Kurultajhoz hasonlóan, csak több testvérnemzettel. Természetesen nekem a szombati nap is elnyerte a tetszésemet, mert ismétlem, hogy a programelemek - miután képesek voltak elindulni - és a társaság nem engedte különösebben bosszankodni az embert, vasárnap viszont már ok sem volt erre, igazi Kurultajos színvonalat sikerült elérni. Vettem nyílvesszőket, megismerkedtem mongolokkal, és találkoztam régen látott ismerősökkel. És láttam, hogy a magyar nemzet él és virul, határozottan létezik, és őrzi az identitását, amellyel ide érkeztünk, ahol most vagyunk. És őrizzük, építjük a kapcsolatokat a többiekkel. Na, erről szól a Kurultaj. (A szélsőlibsik általában más dolgokat magyaráznak bele, majd belekötnek a saját maguk által kreált "kurultaj"-ba, de ez arra vezethető vissza, hogy ők hülyék.) És persze ne keverjük össze a Magyarok Szövetsége féle agyzápulástól, a bóvliárusok, és szekták fiestájától, amivel engem is behúztak a csőbe, amikor tavaly elmentem, aztán fénykorona-szertartást, vagy mi a búbánatot kaptam, meg egyetemes szeretet egyháza figurák álltak széttárt karral, vagy valami ilyesmi. Szóval NE keverjük össze. Erre azt hiszem, hogy Bíró András Zsolt, a Kurultaj főszervezője is felhívta a figyelmet - aztán lehet, hogy erre rosszul emlékszem, és nem csinált ilyet, de valahogy át kellett vezetni rá a témát - akinek egyébként elismeréssel tartozunk ennek a nyélbeütéséért. És mivel nem csak ő dolgozott ezen, elismerés illet mindenkit, aki ezen az ügyön dolgozott, az pedig külön tetszik, hogy az új rendszer kormány is foglalkozik a rendezvénnyel. Annak csak mellékesen örülök, hogy a szélsőidióták meg hogy bosszankodnak mindezeken a dolgokon, mert ez nem erről szól, ez csak amolyan ráadás-mulatság. A lényeg, hogy nagyjából bizony helyen vagyunk mi. (Bíró András Zsolttal csak egy valamiben nem értek egyet: amikor arra szólította fel a jelenlévőket, hogy ész nélkül szaporítsuk meg a magyarság létszámát, és minden magyar családnak öt gyereket kívánt. Nem hiszem, hogy ennél jobban bármivel is ki tudnánk *ni az utódainkkal, úgyhogy nem javasolnám, de ezt egy másik cikkben fejtettem ki, még korábban, csak eszembe jutott.)

Végső konklúzió, hogy akkor is rohadtul örülnék ennek a rendezvénynek, ha egyáltalán nem tudtam volna kimenni rá: mert KELL. És jó az, amikor valami, ami kell, van.

Zéró

Címkék: török mongol andrás bíró hun zsolt ujgur 2010 kazah kazak tatár üzbég türk kurultaj özbeg özbég jakut

A bejegyzés trackback címe:

https://hetishaman.blog.hu/api/trackback/id/tr402210034

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.