Hagyományörző körökben szokás megünnepelni valamilyen többé-kevésbé samanisztikus módon a Téli Napfordulót. Elég elterjedt dolog, sokkal kevésbé elterjedt a másik napforduló, és a napéjegyenlőségek megünneplése. Na most, mi néhányan mind a négy csillagászati eseménykor tüzet rakunk, dobolunk, énekelünk szűk körben. És kisebb-nagyobb - inkább kisebb mint nagyobb - rendezvények szoktak lenni az ország különböző részein, de mégis erőteljes elhanyagolásban szenved a télin kívül minden más. A dolog persze magától értetődő, ha tudjuk: az a tény, hogy egyáltalán a téli napfordulóval foglalkoznak, nagyban köszönhető annak, hogy többé-kevésbé fedésben/érintkezésben van a legfőbb keresztény ünneppel. Márpedig ennek nem erről kellene szólnia. A hagyományőrzés ne az legyen, hogy a keresztény szokásokat beöltöztetjük pogány viseletbe. A Téli Napforduló ünnepéhez hozzátartozik a másik három alkalom is. Egy körforgás, egy ciklus egyik állomásáról van szó, nem pedig önálló ünnepféléről. A jelképrendszerből nem szakítható ki. Ezért mi meg fogjuk tartani a Tavaszi Napéjegyenlőséget. Remélem, hogy nemcsak mi. És itt nem csak arról van szó, hogy elvitatom a hagyományőrzés lehetőségét olyanoktól, akik nem sámánisták, esetleg a franc tudja, éppen hívő keresztények, mert tudom, hogy ilyen alkalmakra nem mindig csak olyanok járnak el, akik csinálják, hanem akik egyébként is kíváncsiak rá, nemzeti érzületüknél fogva ott akarnak lenni. Ezzel nincs is baj, csak ne legyen torzítás az eredménye.
Üdvözlettel:
Zéró
Utolsó kommentek